Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dolgoztam álmomban

2010.03.05

Lehet, hogy megbolondultam? Azt álmodtam, hogy ülök a bárban és sok-sok beteg körülvesz, akik asztalt akarnak foglalni nálam (betegek, akik a vendégeket jelentik, ezt a szót még sokszor fogom használni). Természetesen mindenki az ablakok mellett szeretne asztalt kapni, de ez teljességgel lehetetlen egy teltházas hajónál. Ekkor jön a "győzzük meg" arról, hogy nem azok az asztalok a legjobbak. Erre volt több jó érvem is. 1. Mivel az ablakok mellett vannak a klíma befúvói, ezért ott jóval hidegebb van. 2. Az étterem közepén elhelyezett 4 fős kisebb asztalok jobb kilátást nyújtanak, a már mértanból megtanult rálátási szög végett. Jó duma, mi!? Ha már az asztalfoglalásnál tartunk, elmondom a jól bevált és a magyar leleményességet bizonyító technikámat, melyhez csak egy grafitceruza kell, a végén radírral. A vendégek érkezése előtt már megcsináltam az ültetési rendet, így amikor a különböző kérésekkel és kívánságokkal hozzám fordultak (pl: tejérzékenység, lisztérzékenység, vegetariánusság, stb), amiket egyébként természetesen mindig figyelembe kellett vennem, kivétel az "ablak mellett szeretnék asztalt" című történetet. Amikor ezt a mondatot hallottam, akkor jött a "sajnálom, de ez nem megoldható" válasz, mert az ültetési rendet előre megírtam, amin változtatni nem tudok. Újabb próbálkozás, "nem lehetne -e mégis?", és a válasz "nem is tudom". Ekkor előkerültek a meggyőzésül szánt 5-ösök és 10-esek. Engem meg lehet győzni, tehát némi gondolkodás után elkezdett dolgozni a radír, majd a ceruza. Ez csoportonként 30-60 között volt, ami pont jól jött az esetleges kikötői bulikhoz, mivel én nem kaptam a kezembe jattot, mint az étteremben dolgozó kollégáim. Amit nem sajnáltam tőlük, sőt! Tanácsokkal láttam el őket azzal kapcsolatban, hogy miként győzzék meg a "betegeket" arról, mennyire örülünk munkánk, szorgalmunk és udvariasságunk eme elismerésének. A málna! A legfőbb motiváció ahhoz, hogy az ember több száz, esetleg több ezer kilométerre elmenjen dolgozni, családját hátra hagyva. Persze a szakma szeretete és a kalandvágy is közrejátszik ebben.Volt két kollégám, aki "málna" kereset ügyben kitűnt a többiek közül. Krisztián, aki a főpincér és egyben az én helyettesem volt. Őt már Kempinski-s időszakomból ismerem, hiszen a tanulóm volt. Megtanulta a szakma minden csínját-bínját. Alázatos, udvarias és nagyon jó szakember, aki nagyon tudott málnát keresni. Józsi, akit én egyszerűen csak "restis" pincérnek hívtam, mivel olyan szakmai dolgok, mint flambírozás, dekantálás, szervírozás ismeretlenek voltak számára. De a kedves mosolyával és meggyőző habitusával kiénekelte a betegek zsebéből a málnát. Ádám, aki Józsival fantasztikus párt alkotott, ugyanis Ádám volt a lecsóhordó, Jóska csinálta a málnát. Nikolay, ő egy bolgár fiú, aki komoly vendéglátós múlttal és szakmai tudással rendelkezett. Kikövetelte tőlünk a különböző csúnya magyar szavak és kifejezések megtanítását. Ezeket előszeretettel használta is, természetesen a betegek között, mivel magyar beteg nem fordult elő nálunk. Ezeken mi mindig hangosan visítottunk, amire a vendégek reakciója kivétel nélkül az volt, hogy "önök mennyire vidám fickók". Herta, aki sajnos nem munkájával tűnt ki, inkább a sörhöz való intenzív ragaszkodásával, jó fej csaj, szerettem őt is. Carni, akinek az igazi neve Péter, szlovák fiú és 6 nyelven beszél. A legjobb barátom volt, a maga egyszerű és egyben groteszk természetével. Nevét, azért kapta, mert ő is dolgozott a Carnival Cruise Line-nál. Riccs, aki a kezdetekben dilemmát okozott, merthogy nem tehettem kivételt vele. De a kollégák sokat segítettek és nagyon gyorsan befogadták. Amikor felőle érdeklődtem a többiek mindannyiszor azt a választ adták, hogy "nyugi góré, figyelünk rá, engedi rendesen" (engedi, ez nálam azt jelenti, hogy teszi a dolgát rendesen). Most egyelőre ennyi, később folytatom a más részlegen dolgozó munkatársak rövid bemutatását.

Mindenkinek további szép napot. Csaba.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

---

(kiss andi, 2010.03.10 14:17)

ilyen marhát,mint én!....vágod a címet? legalább tudod,hová kell küldened a varrnivalód :):):)

kunadacs,vörösmarty 26

(kiss andi, 2010.03.10 14:14)

Csabela...nem is te lennél,ha nem álmodtál volna a melóval a rövidtávú alvásaid alatt. Azért pihenj is néha,mert ahogy olvasom,már most olyan vagy,mint egy búgócsiga! :)
Üdv: Varrónőd