Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Átépítjük az Artaniát

2011.07.30

Április 26-án elrepültem Londonba, hogy megkezdjem következő feladatomat. Az új feladat neve: Ms Artania.

Ezt a hajót a P&O üzemeltette, ők a Carnival Cruise line és a Cunard cégcsoporthoz tartoznak, a hajó Ms Artemis néven hajózott eddig. a0dc34d3-ce55-485e-881d-f59038f38e38.jpgMost a Phoneix vette át, innentől ő üzemelteti, új gazda, új név.

A repülőút egyszerű és gyors volt, ellentétben a reptéri ellenőrzéssel. Ugyanis, április 29-én volt a Vilmos gyerek esküvője a Katival és ezen a napon mindenki Londonban akart lenni. Minden koffert többször néztek át és mindenkit tüzetesen átvizsgáltak. De sikerült 1 óra alatt kikerülnöm a reptéri váróba, ahol is rám állítólag vártak, hogy autóval elvigyenek Southamptonba, ugyanis a csónak ott állt a kikötőben. A dolognak úgy kellett volna működnie, hogy egy táblára ráírják a nevem, én odamegyek, szólok, hogy itt vagyok és indulhatunk.

Több mint 2 és fél óra sétálgatás után megjelent egy fickó, a kezében egy tábla, amin a nevem volt felírva. Odamentem és mondtam, hogy késni tetszett egy keveset. Mire ő: Miért mondja ezt, hiszen a gépe még le sem szállt. A bukaresti járatot várta az őrült. Beültünk a mikrobuszba és irány Southampton. Kb 1 órás autózás után megérkeztünk a kikötőbe. Ott állt a 230 méter hosszú, 30 méter széles, 11 emeletes csónak. A terminálba kísértek, ugyanis egy ilyen beszállás éppen ugyanolyan, mint egy reptéri. Útlevél ellenőrzés, csomag vizsgálat, stb. A terminálban nem egyedül voltam, hiszen a hajó új személyzete ezen a napon szállt be. Közel 400 emberből talán 30-at láttam, aki európai volt, a többiek ázsiaiak voltak túlnyomó részt Fülöp-szigetekiek. Ezidáig nem dolgoztam filippínókkal, ezért némileg meglepődtem ezen, már csak azért is, mert ezek a fiuk és lányok nem beszéltek németül, holott kizárólag német vendégeket vártunk a hajóra. Közel fél óra telt el mire megérkeztem a recepcióhoz, ahol azonnal fotót készítettek rólam és 3 perc múlva már a kezembe is volt az ID kártyám. Ezzel a kártyával szállhattunk ki minden kikötőben, ez volt az útlevelünk. Beköltöztünk a kabinokba, a vendégkabinokba, hiszen még a hajón volt a régi személyzet. Április 26-án délután indultunk Southamptonból és 28-án reggelre érkeztünk Bremerhavenbe, ahol a hajó egy teljes felújításon, átépítésen esik át, mielőtt az új tulajdonos zászlaja alatt megkezdené utazását. Ez az út volt arra szánva, hogy a régi személyzet átadja a hajót és a teljes felszerelést az új csapatnak. Eközben élvezhettük, hogy vendégek lehetünk, hiszen kiszolgáltak bennünket és úgy sétálgattunk a hajón mintha valóban utaznánk. Természetesen volt időnk arra, hogy megnézzük a csónakot belülről. Egy ilyen hajón van minden, épp mint egy kicsi város. Vannak éttermek, bárok, kávézók, kaszinó, színház, mozi, internet szoba, butikok, wellness részleg, konditerem, mosoda és sok minden más is. Na persze, ez a 72 óra is komoly munkával telt. Először is senki, senkit nem ismert a hajón, tehát a saját főnökeimmel, kollégáimmal és beosztottaimmal ismerkedtem, miközben 3 étterem és 7 bár átvételén dolgoztunk. Bremerhavenben aztán beálltunk a dokkba és közel 2 óra alatt kiszivattyúzták alólunk a vizet. Kijárás persze nem lehetséges, mert nem tudták felépíteni ilyen hamar a biztonságos kijáratot. Reggelre elkészült ez is és 800!! munkás lepte el a hajót. Ez a felújítás még hajógyári körökben is nagy vállalkozásnak számít, hiszen egy ekkora monstrumot kívül-belül átalakítani, felújítani, felszerelni és beüzemelni, mindössze 4 hét alatt szinte elképzelhetetlen.                                                                                     0502039.jpg 0508073.jpg images1.jpg                                                                                                  Tervezők, mérnökök, melósok mindenütt! Hihetetlen káosz!  Aztán mindenki elkezdett bontani, építeni, javítani, szépíteni. A hajón dolgozó kb 800 munkás és a majdnem 400 fős személyzet természetesen a hajó éttermében reggelizett, ebédelt, vacsorázott. Az ugyebár 1200 fő és mivel ezt 1 étteremben oldottuk meg, ahol 640 ülőhely volt, nem volt sétagalopp. Persze nem étlapról ettek, hanem kreáltunk egy büfét az étterem közepére, 16-20 ember csak a büféasztal feltöltésével foglalkozott. Mégiscsak 1200 ember. Aztán megkaptuk a személyzeti kabinunkat is. Ez egy nagyon fontos dolog, hiszen nem mindegy, hogy hónapokon keresztül hol és kivel laksz együtt, van e ablak a kabinodon vagy csak a falakat látod. Éppen ezért a rutinos hajós megkörnyékezi a recepcióst és próbál minél jobb kabint szerezni magának. Nekem sikerült az első emeleten kabint szereznem, ahol volt ablak is, persze az elején még nem egyedül. Ebben is szerencsém volt, mert egy horvát csávóval kerültem össze, aki már szintén rutinos hajós és tudta, hogy hányas a kabát. Gyors bemutatkozás után előkerült a kofferjából némi horvát szeszesital, amivel koccintottunk is azonnal. Darkó, így hívták a srácot 10! évet nyomott le a Princess Cruise linénél. Hogy minél hamarabb megtanuljuk egymás nevét, ezért fehér ragasztós papírra felírtuk nevünket és a pólónkra ragasztottuk, mivel a hivatalos névtáblák nem készültek még el. Ezt persze megelőzte egy személyes bemutatkozás is, amit az étterem igazgató asszony vezetett le. Ő egy ukrán hölgy volt. Sugárzott róla a nyugodtság és a tapasztalat, és olyan barátságos volt mindenkivel, amit én ritkán tapasztaltam. Innentől kezdve mindenki tudta, hogy ki milyen pozíciót tölt be a hajón. Az ázsiai kollégák, innentől kezdve csak Sir Krettynek szólítottak, és mindenki mást is a Sir ……. , vagy Madame ………. előtaggal tiszteltek meg. Természetesen csak, aki a menedzsmentben dolgozott. Az 5. naptól már összeállt a csapat, kiismertük egymást, kivel hogy kell beszélni, kivel lehet viccesen, kivel kell komolyan. 98 fős volt az étterem személyzet, és 20 fős csoportokra osztottuk be őket a különböző munkákra. A főnökasszony, azt mondta mindenki válasszon magának 20 embert és irányítsa a munkájukat. Mi, az étterem menedzsment tagjai, 11-en voltunk, én azonnal Darkóval alkottam csapatot amit nem bántam meg, valóban jó gyerek volt és értette a dolgát, azonkívül sikerült kiválasztanunk 20 nagyon jó melós fiút is. Nem volt közöttük európai. De ezt nagyon nem bántuk, hiszen ezek a srácok már a cég másik hajóin is dolgoztak, tehát nem volt újdonság számukra a hajó, az éttermi munka és a száraz dokk sem. Hogy mi volt a meló? Pakoltass ki az egyik helyről a másikra, mert ott holnap átépítést kezdenek, majd mikor ezzel végeztél, akkor jött, a most ebből az étteremből a másikba, és utána pakolj vissza az elsőből, mert vége az átépítésnek ott, és kezdik emitt. Kb 10 napig csak az éttermek között közlekedtünk, eközben teljes gőzzel folytak az átépítések. Egyik reggel gondoltam egyet és mentem egy kört a hajón. Döbbenet! Ahol pár nappal ezelőtt még kaszinót láttam, az eltűnt és egy bárt építettek a helyén, ahol egy kis színház volt, az is eltűnt és étterem készült a helyén. 96 kabinhoz balkont kezdtek el építeni természetesen kívülről. Lángvágókkal kb 15 négyzetméteres lyukat csináltak a padlóba, artania-015.jpgmert oda mozgólépcső készül, ahol a pincérek felvihetik az ételeket az újonnan készülő étterembe, egyenesen a konyhából. A hajó úgy nézett ki kb 8 nap után. mintha bomba robbant volna. Persze eközben érkezett még 240 raklap vadonatúj eszköz, a pohártól a sószóróig minden. pic_0002.jpgEzeket a raklapokat egy daru emelte a magasba és rakta le a 8. emeleti nyitott fedélzetre, ahonnan mi elosztottuk az éttermek és bárok között, és természetesen raktároztunk is el belőle. Mert menet közben nincs utánpótlás, és egy-egy vihar alkalmával tutira törnek a poharak és a tányérok is. Aztán jött még 360 raklap áru is, italok és minden más, amire szüksége lehet egy ilyen úszó hotelnek. Kicseréltük az összes ágybetétet1200 fő vendég és 450 fő személyzet részére. Ezt az 1650 darab matracot 11 emeletről vittük le és hoztuk fel. 052311.jpgA liftek ki voltak kapcsolva az átalakítás alatt! Napi 14-18 órát dolgoztunk, de kész lett és elindultunk.

Hihetetlen, de május 28-án utasokat vettünk fel és a csónak 90%-ban elkészült! 30 nap alatt.

Hát… Nem volt semmi. Persze biztosan sok minden eszembe jut még majd ezekről az első hetekről, de majd egy másik írásomban folytatom, ahogy arról is írok, hogy milyen volt az első pár utunk! És persze érdekes fotók is vannak a tarsolyomban.

 

 

Jó szelet mindenkinek!!!!!!!!!!

Csaba

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.